Győrfi András – CV
1964-ben születtem Kaposvárott.
1981 óta élek Budapesten
Diplomámat építészként szereztem az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán.
1984 óta jelennek meg illusztrációim különböző magazinokban (Rakéta Regényújság, Galaktika).
1991-ben állítottam ki először festményeimet
1993-ban díszletet terveztem a Soproni Színháznak (Raymond F. Simon-Edmund Kean)
1994-ben öt hétig az USA-ban dolgoztam, ahol kiállításokon vettem részt.
1994 és 1999 között a belvárosi Polaris Galéria vezetője voltam.
1996-ban három hónapra műtermet béreltem Aachenben.
1997-től nyaranként számos művésztelepen veszek részt itthon és külföldön.
2000-ben Pozsgai Zsolt Fekete Méz c. darabjának díszlettervével Londonban szerepeltem.
2006 Kiállítás Kínában (Harbin)
2008-ban önálló kiállítást rendezett az A.Sanat Gallery, Isztambulban
2009-12 között saját galériát nyitottam Budapest belvárosában
2011 kiállítás Los Angelesben és Németországban/Mainburg/Ingolstadt
2012 újra kiállítok Los Angelesben (LGOCA Gallery)
2012 Kiállítás-sorozat Londonban (WestBank Gallery, 286 Gallery, Britannia Center)
2012 Reményik Galéria-Kolozsvár
2013 Santa Barbara (USA – Artamo Galéria)
2013 Londoni Affordable Art Fair- London/Anglia
2014 Mainburg/Németország, Tulum/Mexikó
2015 Granada/Spanyolország – Cartel Galéria Santa Barbara/USA – Artamo Galéria
2015 Art Market Budapest
2016 Cartel Galéria – Granada/Spanyolország
Erdész Galéria – Szentendre
Galleri Ni – Koppenhága/Dánia
2017 Agora Galéria – Varsó/Lengyelország
RAM – Budapest
Gravis Art Gallery – Nizza/Franciaország
2018 Art House Galéria – Kolozsvár/Románia
Nemzeti Színház – Budapest
2019-2021-2022-2023 ArtMarket Budapest
Győrfi András – BIO
Bio/ CV
GYŐRFI ANDRÁS
Szoktam mondani, hogy én festőnek születtem a világra, csak a világ úgy döntött, hogy várjak ezzel pár évtizedet. 27 éves koromig én csupán rajzoltam, illusztráltam, reklámgrafikával foglalkoztam és csak álmaimban gondoltam a festészetre, vagy talán még ott sem. Egy barátom noszogatására vettem meg az első eszközöket, amikkel elindultam ezen az úton. Igaz, rá egy hónapra egy pesti új galéria velem nyitott. Azt hiszem ott értem révbe, azt csinálom azóta is, amiért születtem. Későn érő típus voltam, vagyok, plátói szerelmekkel, kicsit Beatricét kereső Dante szerű ember…aki egyre inkább a művészeti létben bolyong és persze el is veszik. Hova tartok? Ki tudja…ahogy egy leendő könyvem zárásaként írom: nekem már nem kell sok, csak üljünk a tengerparton, írom a könyveimet, festek néha egy képet, kortyolok egy pohár jó vörösbort és elnézem a feleségem fenekét. Kell ennél több egy festőnek?