A kiállítás megtekinthető 2024. október 25. – 2025. január 31. között a PÉCSVÁRADI VÁR Szent László termében.
A kiállítást FAZAKAS RÉKA művészeti író és kurátor nyitotta meg, 2024. október 25-én.
A kiállított alkotások megtekintése.
Fotók: Wild-Zentai Mariann
Esemény plakátja: Wild-Zentai Mariann
Pécsvárad – Jelen kutatás
A Pécsváradi Vár emeleti kiállítóterének ódon falai között kaptak helyet Wild-Zentai Mariann festményei és különleges objektjei. Az ősi épület a második bencés monostorunk, amelyet 1015-ben alapítottak, így a mostani jelenbe mutató kiállítás régmúltba visszatekintő helyszíne még izgalmasabb vetületet ad a tárlatnak. A Jelen kutatás című kiállítás izgalmas lelki utat mutat valamennyiünknek, amelyhez hasonlót a művész eddigi élete és festészeti pályája során bejárt. Mindezt szeretné velünk, befogadókkal is megismertetni, ezen keresztül pedig mindannyiónkat arra inspirál, hogy a kiállított munkákban elmerülve mi magunk is legyünk részesei mindennek.
A kiállítás címe Jelen kutatás; mely összetett kifejezés és szójáték is egyszerre, ami utal a folyamatos jelenben levés törekvésére, ugyanakkor benne rejlik az ás ige és a belőle képzett ásás főnév is. Az önismereti munka során önmagunkban kell mélyre ásnunk, hogy lehámozzuk azokat a rétegeket, amelyek a külső minták hatására ránk rakódnak, hogy ezután valódi lényünkkel találkozhassunk, miként azt az ibseni hagymahasonlatból ismerhetjük. Eszerint minél több réteget hántunk le külsőségeinkből, annál közelebb kerülünk belső önmagunkhoz. A jelenben levés különösen fontos mindenki számára, hiszen a múlt már történelem, a jövő ismeretlen, mindkettő miatt tudunk bosszankodni és aggódni, noha a megoldást mindig csak a jelenben tapasztalhatjuk meg, így különösen érdekes, itt és most értelmeznünk a tárlaton látottakat. A kiállítótérben most olyan élményben lehet részünk, mely mindenekelőtt a lelkünket igényli, hiszen valamennyi ecsetvonás, szín vagy épp installációs elem az elsődleges vizuális élményeinken keresztül a belsőnkhöz szól. Sajátos önismereti utat járhatunk végig Mariann most kiállított munkáinak felfedezésekor.
Wild-Zentai Mariann művészi személyiségének jellemzője a spiritualitás, amelynek egyik összetevője akár a nevéből is eredhet, hiszen ahogyan semmi nem alakul véletlenül, úgy a nevünk sem. Mariann születési családjából hozott neve Zentai, mely önmagában hordozza a Zen kifejezést, egy világnézet jelölőjeként; míg a férje révén Wild nevet szerzett, amiben benne rejlik a vadság, és az a fajta lelkületet, amely a természetességhez, örökké áramlásban levéshez köti; keresztnevében pedig benne rejlik a Ma szó is, mely a mában, illetve a jelenben levésre utal. Az autodidakta módon művésszé vált Mariann szemléletét a lelkiségen kívül az építészeti gondolkodásmód határozza meg, mely egymásból építkező művein keresztül is megmutatkozik. A néven is túlmutató identitás keresése mind személyiségfejlődése, mind egyéni művészi útra való rátalálásának része, amire festményei címében is gyakran rákérdez: Ki vagyok én? A lényeglátó, ám annál bonyolultabb kérdés a fenomenológiából kiinduló egzisztencialista filozófiához közel álló problémafelvetés egyik kulcsmotívuma.
Mariann most látható festményei 2021 és 2024 között készültek, melyek sajátos készítési módját gyakran alakítják különféle együtthatások. Az olajjal és akrillal, vászonra vagy farostra festett, figurativitás és nonfigurativitás határán egyensúlyozó képekre gyakran applikál különféle tárgyakat, csavaralátéteket, hogy azok a síkból kilépve keltsenek újszerű hatásokat. A bronzból, fémből és fából, valamint féldrágakövekből, ásványokból készült plasztikák és installációk különös világokba vezetnek. A munkák belső utazásra invitálnak, ahol szinte bármi megtörténhet, bennük reális és szürreális, valóságos és álomszerű elemek mosódnak össze, amelyeknek alapjai mindig a dolgok közötti különös összefonódások, koincidenciák. Az örökérvényű témákkal foglalkozó munkákban gyakran groteszk vagy szürreális elemek is felbukkannak, bennük az idősíkok összemosódnak, ami újabb és újabb befelé nyíló utakat mutat meg. A festmények belső tereinek tágassága a dimenziók mélységeit láttatja, miközben a középpontban a legfontosabb jelképek kerülnek centrális fókuszba.
A munkák készítése mindig izgalmas, de leginkább ösztönös folyamat Mariann számára. Az olajjal és akrillal készült képek egyes rétegeit szivaccsal törli vissza, amelynek eredményeként azokon emberi, sőt akár angyali arcok tűnnek elő, hogy különlegessé, sőt spiritualissá tegyék festményeit. A felsejlő arcok feletti rétegekből olyan gesztusok és foltok kerülnek elő, amelyek találkozásából izgalmas és mély jelentésű absztrakciók születnek meg. A festmények hátterében sejtelmesen gomolygó, gesztusjellegű, pasztellesen világos foltok mindig az isteni szikra jelenlétét szimbolizálják. Az összeálló pillanatok értékét a kivilágosodott és tiszta színekkel megjelenített részekkel láttatja, ami segíti észrevenni a legfontosabb momentumokat.
2024-es friss képei a spirituális gondolkodásmóddal összefüggő témákat boncolgatják. A munkák a lelki tanítással, meditációval, ösztönös alkotási folyamatokkal, intuícióval és a megérzésekkel foglalkoznak. A művek címeiben is feltűnik a szellemi okítást végző tanítók szanszkrit neve, a Guru, vagy az életerőközpont kínai megnevezése, a Tantien. Az önmagunkban való elmélyülés jelei a képek centrumában feltűnő, megismerésre érdemes, gomolygó fénygömbök, amik az élet forrásaiként, központi motívumaiként értelmezhetőek. Gyakori, hogy a munkákban ütközteti egymással a valóságot és a látszatot, hogy velük kérdéseket vessen fel. A képekre applikált csavaralátétek olyan lyukakként tűnnek fel, amelyek a lelkek számára átjárókként is értelmezhetőek. Mariann festményeiben nem csupán a keleti filozófiák motívumaira figyelhetünk fel, hanem bennük megtaláljuk a spirituális mintázatok összességét is, azt a fajta szakralitást, ahol a lelkek egymással találkozhatnak.
Különlegesnek és újszerűnek hatnak a változatos anyagokból készült objektjek és plasztikák. A klasszikus, ősi bronzöntési eljárás mellett, talált anyagokat, fémet, fát, gitárhúrt, illetve rózsakvarcot is felhasznál munkáiban. Az objektek ugyanazokat a gesztusszerű motívumokat láttatják, amit a festmények is, így azok könnyen lépnek dialógusba egymással. A munkák az önismeret útját a tudományos húrelmélet misztikus vonatkozásain keresztül érzékeltetik, miszerint az univerzumnak több dimenziója van, melyek között lehetségesek az átjárások is. Mariann szobrában a gitárhúr az önismeret kusza útját és az önmagába való örök visszatérést szimbolizálja.
Wild-Zentai Mariann munkái olyan világokat tárnak fel előttünk, befogadók előtt, amelyekben elmerülve megbizonyosodva jelenthetjük ki, hogy az önismeret és az önmagunkban való mélyre ásás bármikor elkezdhető feladatunk, melynek jelentősége felbecsülhetetlen.
Mindenkinek élményekkel teli önismereti utat, jelen kutatást kívánok a munkákban való elmélyülés során!
Fazakas Réka, művészeti író