Wild-Zentai Mariann és Becskei Andor kiállítása a
Mercure Budapest Castle Hill-ben
Részletek, az esemény facebook eseményében:
ITT OLVASHATÓ…
Az esemény lezárult. Köszönjük a Mercure Budapest Castle Hill és a művészek közreműködését.
Fotók: Benda Fruzsina
Esemény plakátja: Wild-Zentai Mariann
Interjú Becskei Andor szobrászművésszel
- Szerinted van-e verseny a klasszikus/hagyományos szobrászat és a digitális művészet között? (3d print, installációk, nem hagyományos anyagokból készített szobrok/alkotások (fény, gáz, multimédia technika) Milyen új lehetőségeket/kapukat látsz a szobrászat irányába megnyílni a digitalizációnak köszönhetően?
A mai művészek eszköztára kétségkívül gazdagabb, mint elődeiké. Technikailag új lehetőséget nyitott minden okos-, és digitális eszköz, számtalan új anyag van a repertoárban. Azonban ezzel a szobrászat klasszikus szabályai nem íródnak át. Művészeti ágak nem hasonlíthatók össze és nem is szállhatnak versenybe egymással.
A gáz, fény bevonásával készült munkák inkább nevezhetők installációnak, mint sem szobornak. Az installáció fogalma elég tágan értelmezhető ahhoz, hogy belefoglalja a nem hagyományos anyagokból készült, illetve a tűnékeny műveket.
A 3D printet hasznosnak tartom nagy volumenű munkák vázlat készítéséhez. Ebben az esetben a printelt tárgyat nem nevezném szobornak, csupán arra szolgál, hogy a zsűri/megrendelő megkapja az első benyomást.
- Munkáidban gyakran fellelhető a rozsda, mint vizuális elem. Van-e esetleg mélyebb tartalom vagy konkrét kifejezőerő ebben a kémiai folyamatban?
Munkáimban sűrűn megjelenik a rozsda. Elsősorban azért, mert acélszobrokat készítek. Az acél természetes korróziója a rozsda, és igyekszem a lehető legtermészetesebb módon megjeleníteni az anyagot.
Másodsorban azért, mert az acél fényes felületének hibátlan megőrzése és a munkák karbantartása időről időre szükségszerű folyamat lenne. Ezt nem tudnám fenntartani, és nem is szeretném bonyolítani.
A rozsdásítás során mérhető a mű kora, minél idősebb, annál érettebb a felület. Szín-és formagazdag felület hozható létre. Munkáim során többször használom a bronz zöldes patinájával.
- Egy korábbi interjúban azt mondtad, a képzőművészeten kívül még formatervezéssel és építészettel foglalkoznál. Milyen konkrét szobrászati problémákra kínálhatnak megoldást ezek a mesterségek?
Még mindig nagyra becsülöm és izgalmasnak tartom a formatervezést és az építészetet. A korábbi interjú óta ez annyiban változott, hogy inkább összedolgoznék ezen szakterületekkel. Szerintem az építészettel való együttműködés reformálná a magyar köztéri szobrászatot. Úgy gondolom, egy jó együttműködésből izgalmas autonóm köztéri mű valósulhatna meg. Helyspecifikus mű, a környezetével szorosan együtt élő, egymást támogató rendszerben.
Az egyetemen Farkas Ádám «Szobrászat épített térben» című kurzusa, és Török Péter «Tájépítészet» című kurzusa ezen gondolat köré épült. A mesterek építész- és szobrász hallgatókkal együtt keresték a megoldásokat a városi közterek megjelenési és tervezési problémáira, a köztéri szobrászat frissítési lehetőségeire.
Én is úgy gondolom, eljött az ideje, hogy a zsánerszobrok és a történelmi személyek emlékműállítása helyett ténylegesen autonóm szobrászati alkotások kerüljenek köztérre.
- Mitől válhat egy indusztriális anyagokból készült tárgy organikussá? Elgépiesedő társadalmunkban hol húzódik meg a határ a természet imitálásában?
Erre a kérdésre talán a saját alkotómunkámra, azon belül is a «Szövet» – sorozatra tekintve tudom megadni a választ. Ezek a munkáim vékony, 3 mm átmérőjű, sűrűn összehegesztett acélpálcákból állnak. Az acélpálca egy iparilag előállított termék, fogyóeszköz, melyet eredeti funkciója szerint lánghegesztéshez használnak, ipari körülmények között. Egy anyagkísérlet során – az alapfunkciót átírva – egymás mellé hegesztettem az acélpálcákat, ezáltal egy sűrűn “szőtt” felület jött létre, melyet a hegesztés által generált hő és az anyagban felgyülemlő feszültség eldeformált. Létrejött egy organikus forma.
A következő kérdést nem biztos, hogy helyesen tudom megválaszolni. Ha az én szobrászatomon keresztül keresed a választ, akkor azt tudom hozzátenni, hogy nem imitálom, hanem inspirációs forrásként tekintek a természetre. Megpróbálom részleteiben értelmezni, és ezt felhasználva létrehozom a szobrot, de semmi esetre sem imitálom.
Az imitálást tekintve általános szituációként elsőre a művirágok, vagy az Andrássy út műfüvesítése jut eszembe. Szerintem szükségtelen a természet imitálása a művészetben is, ezért felesleges határokat szabni. Inkább a természettel való együttélés, annak megértése és támogatása lenne szükséges.
- Miből merítesz ihletet? Hogyan néz ki a «megihletődés» folyamata nálad?
Eddigi munkáimra visszatekintve minden darabban megtalálhatóak, illetve felismerhetőek természeti motívumok, elemek. Mindig is inspiráltak az organikus formák; kezdetben csak tudat alatt, később előképként szolgáltak szobraim tervezésekor és célzottan használtam fel őket. Bonyolult formaalakzatok egy-egy részletét építem be anélkül, hogy felismerhetővé válna és eredeti tárgyi vonatkozásában maradna. Spirál, szövet, kéreg, víz, hullám, rozsda.
Szobraim és rajzaim az élet változó jelenségeit állítják középpontba. Ezen átalakulási folyamatokat technikai vagy formai megoldásokkal érzékeltetem, így munkáimban hangsúlyos szerepet kap a korrózió, a deformáció és az absztrakció. Időtálló anyagokkal kísérletezem, és gyakran bevonom a véletlenszerűséget.
Elsősorban vizuálisan gyűjtöm az inspirációt, legtöbbször a természetben megtalálható formákból, benyomásokból. Próbálok minden apróságra odafigyelni, ami izgalmas lehet számomra. Ha sikerült kiragadni valamit, vázlatolás, anyagkísérlet következik. Az alapgondolat többlépcsős munkafolyamat során alakul szoborrá.
Az interjút készítette: Rözge Koppány, művészettörténész